A döntés

Pörgessük vissza az időt egy évvel: 2013 októbere.

Pelusos gólya létemre sikeresen túléltem az egyetem első két hónapját: itt volt az ideje már másra is gondolni a teremkeresésen vagy az olcsó kávéárusító létesítmények felkutatásán kívül. Már akkor elhatároztam, hogy a következő nyaramat Amerikában töltöm, bár a kivitelezés leghalványabb szikrája sem derengett a horizonton. Aztán tájékozódtam a különböző lehetőségekről, s végül egy kedves ismerősöm (aki már volt kint) ajánlására a Camp Leaders mellett döntöttem.

Barátnőm is fellelkesült, így együtt ültünk neki őszi szünetben, és regisztráltunk az oldalon. Gondolataink babarózsaszín vattafelhők felett szálltak tova, egészen addig, amíg nagyot nem koppantak a valóság kemény kövezetén: ugyanis megláttuk, mennyi minden tennivaló van, hányféle dokumentumot, igazolást, referenciát kell beszerezni csupán ahhoz, hogy a táborigazgatók a profilunkat lássák.

Konstatálva mindezt inkább szüneteltettük a project-et.

Egy héttel később a barátnőm közölte velem, hogy inkább mégsem szeretne jönni. "Hujjujjj, most mi tévő legyek?"- gondoltam magamban. Elbizonytalanodtam: egyedül nekivágni egy ilyen hatalmas utazásnak? Nehéz és ijesztő vállalkozásnak tűnt. Napokig kattogott az agyam, a kérdés pedig ez volt: merjem-e vagy sem?

A szüleim is féltettek, hiszen négy gyermek közül én vagyok az egyszem lányuk. Édesapa valamiért mindig elrettentőnek tartotta az amerikai életfelfogást; ő üzleti okból volt egyszer Texas-ban, de nem tetszett neki, s ezt otthon többször is emlegette; mi pedig azzal cukkoltuk, hogy látjuk őt lelki szemeink előtt, ahogy cowboy kalapjában kiszáll Dallasban a repülőből az azonos című sorozat főcímdalára... Voltak tehát kétségeim, azért is, mert a legtöbb elsőéves baráttal/ismerőssel jelentkezik, én viszont egyedül voltam. Legalább is ezt hittem az elején...

Aztán hirtelen belémhasított: "A fenébe is, ha ezt most kihagyom, életem végéig bánni fogom! Mikor éljek ezzel a fantasztikus lehetőséggel, ha nem most, fiatalon, egészségesen, energiával és kíváncsisággal tele?!" Bevallom, féltem, ám kalandvágyam erősebb volt minden fenntartásomnál.

Készen álltam követni a CL-es lépéseket, amikről a következő bejegyzésekben esik majd szó.;)