Emlékbatyum Amerikából: NYC

New York City-ben két hetet volt szerencsém eltölteni az egyhetes roadtrip után.

Bár soknak hangzik ez az idő, mégis bőven maradt még felfedezni való.

Brooklyn Bridge

A szállásom Brooklyn-ban volt, mindig máshol: 3-4 naponta, de volt, amikor naponta váltottam lakhelyet. Szerencsére voltak barátaim, akiknél aludhattam, így egy heti lakbérre nem volt gondom, ami hatalmas segítség volt, tekintve, hogy nem könnyű olcsó szállást találni a városban. Majd a barátokkal közösen béreltünk mindig egy szobát, így le tudtuk tornázni a lakbért napi 20$-ra fejenként. Imádtam Brooklyn-ban lakni, biztonságos és tiszta volt (már amennyire egy nagyvárosban ez elvárható); őszintén szólva nagyobb biztonságban éreztem magam, mint Pécsett...

Metróval jártam be Manhattan-be minden nap, ami a legpraktikusabb, legolcsóbb,és legegyszerűbb közlekedési forma egy utazónak: a heti "unlimited" metrókártya 30 USD, és olyan sűrű a hálózat, hogy mindenhova kényelmesen el lehet jutni. De hogy ne legyen olyan tökéletes a kép, cserébe nyáron olyan gatyarohasztó pára van odalenn, mintha gyapjúfürdőruhában érlelnénk magunkat egy szaunában, míg el nem érjük a kívánt testaromát. Valamit valamiért, ugyebár.

New York oázisában

A High Line-ról lepillantva

Azonban a látnivalók kárpótolnak minden kellemetlenségért: csak a Central Park felfedezése egy nap, és az még csak egy piciny töredéke Manhattan-nek; nekem szerencsére volt időm keresztül-kasul bejárni az egészet. Pusztán az utcán való sétálás egy nagyszerű élmény: annyi érdekes ember, régi és modern épület, látványosság, hang, illat (és bűz, ha a kínai negyedről van szó) éri az embert, amit sehol máshol ennyire intenzíven nem lehetne megtapasztalni.

Rockefeller Center tetején

Hol ismerőssel/baráttal, hol egyedül mászkáltam; nem is sorolnám föl az összes helyet, ahol jártam, mert nem hiszem, hogy bárkinek is szórakoztató lenne listát olvasni, így inkább csak párat említenék: az ingyenes Staten Island ferry-re szállva a naplementében csodáltuk a Szabadság szobrot; voltunk a Top of the Rock tetején, ahonnan a város inkább egy hatalmas makett asztalra hasonlít; Greenwich művészvilága az

Ez. Itt. Mind. M&Ms!

első perctől lenyűgözött, csak azt sajnáltam, hogy már nem maradt elég zsetonom igazi kézműves termékeket venni ajándékba; a Times Square nyüzsgése és boltjai (Hershey's, M&Ms, Forever21)felpezsdítettek, bár sokszor keveredtünk "hering party"-ba a nagy tömegben.

Kilátás a Staten Island kompról

A Pier 26-nál ingyen kajakozhattunk addig, ameddig jólesett; majd enyhíthettem művészetre szomjazó lelkemet a Metropolitan Museum of Art-ban (mindössze $1-os belépőjegyért), ahol találkozhattam Van Gogh úr, Picasso, Manet, Renoir és Rembrandt úr eredeti műveivel, meg

Van Gogh-gal

még rengeteg más, általam imádott mester alkotásaival; és különleges élmény volt megnézni szeretett íróm, Edgar Allan Poe házát Bronx-ban. Óóó, és majdnem elfelejtettem: nagy öröm volt, mikor a Central Parkban megtaláltam gyermekkorom meghatározó filmjének, a Reszkessetek betörők 2-nek a forgatási helyszínét (Bethesda Fountain), ahol amúgy buborékfújók és muzsikusok szórakoztatták

Azért akadtak érdekes képek
unisex nemesekről is...

az embereket.

Bethesda Fountain

A városnézésben nagy segítségemre volt a GPS a mobilomon, főleg akkor, mikor az első napokban a metróból kikeveredve, halvány fogalmam nem volt arról, hogy melyik irányba menjek. Aztán a wifi sem volt elhanyagolható asszisztens a barátokkal való kommunikációban, és szerencsére nagyjából minden második sarkon rá lehetett csatlakozni valamelyik gyorsétterem hálózatára. Néha pedig engedtem a kísértésnek, és megajándékoztam magam egy Starbuck-os frappuccino-val, vagy egy Dunkin Donuts-os CooLatte-val *nomnomnom*, mert kell időnként a törődés.

Amúgy hamar fel lehet fedezni az olcsó helyeket élelemszerzés szempontjából: ilyen pl. a 7Eleven, vagy az utcai árus, aki $4-ért isteni falafelt vagy gyrost ad sok szósszal nyakon öntve, ráadásul dupla akkora adagot, mint itthon; s persze ott van a Meki, ami minden vészhelyzetben életmentő, mert 0-24-ben működik, olcsó, nagy választékot és kicsit jobb minőséget kínál, mint itthon (ennek ellenére még mindig undorítónak találom).

Étterembe ritkán mentünk, ugyanis az USA-ban az árak nem tartalmazzák sem az áfát, sem a borravalót, így az étlapon feltüntetett áron felül rendesen hozzá kell toldjunk anyagilag a számla kiegyenlítéséhez. Ennek ellenére drága helyi barátaim meghívtak egyszer-egyszer étterembe: megkóstoltam a Big Daddy's Diner-ben az igazi amerikai burgert, koreai étteremben a pho-t, és élvezhettem a japán vendégszeretetet sushi és sake fogyasztása közben. Tehát kulináris kalandokból sem volt hiány, bár hozzá kell tennem, hogy az egészséges táplálkozás meglehetősen drága, így sokszor hiányoltam az itthoni tápláló étkeket, főleg a levest.

Nagyvároshoz méltóan az élet folyamatosan zajlik, nincs megállás: zenei fesztiválok, koncertek, előadások, sport események, kiállítások stb., szóval rendkívül sokszínű a programkínálat, mindig van mit csinálni; a lehetőségek tárháza végtelen, csak tudni kell választani.

Azt mondják, hogy New York-ot vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják; szerintem az én álláspontomat nem kell bizonygatnom: imádom ezt a sokszínű várost, ahová most már annyi emlék és barát fűz, s alig várom, hogy visszatérhessek!