Higiéniai menedzsment, avagy nem is vészes a fizikai munka

Előfordul, hogy néhányan megijedtek, mikor azt mondjuk, hogy az jelentkezzen kisegítő személyzetnek, aki bírja a megerőltető fizikai munkát, mivel rengeteget kell dolgozni (napi akár 12 órát is).  Sokan kérdeztétek már tőlem, hogy vajon hogy bírtam a dupla munkát -- mosást és takarítást -- mert néha még az egyik munkakör is nehéz, nem hogy a kettő egyszerre. Hadd gondolkozzam...

Szöcsek úr is tiszteletét tette nálunk

Először is nézzük, hogy milyen volt egy átlagos nap: fél 8 körül keltünk a szobatársaimmal; reggeliztünk (az étkekről majd később), majd ketten 9-től fél 1-ig kitakarítottuk a hat fürdőházat (ami egyenként 6-8 wc-t, 4 mosdókagylót és 2-4 zuhanyzót rejtett magában). Itt nem csak a mennyiséggel kellett megküzdenünk, hanem a fürdőkben lakozó szelíd, élő és élettelen fizikai jelenségekkel: gondolok itt egyrészt ízeltlábú bogárkákra és pókokra, akikkel hamar megértettük egymást, és két hét után már puszta kézzel, ám tisztelettel raktam ki a szűrüket a zuhanyzókból; másrészt a gyermekek
gyors méregtelenítési funkcióinak köszönhetően hatalmas volt a melléktermék-állomány, csakhogy a kellemetlen salakanyagokat nem mindig sikerült egyeseknek a megfelelő tározóba juttatni... ezért volt, mikor az ülőke szélén, a zuhanytálcában, a padlón, vagy éppen a kagylóban találtam illatosított "ajándékcsomagot". De hamar hozzászoktam a váratlan meglepetésekhez, így nem esett nehezemre a megkönnyebülészeti körguggoldák csarnokában "higiéniai menedzserként" működni. Az pedig különösen meghatott, hogy sokszor mondtak köszönetet a munkámért mind a kollégák és a gyermekek is.

A nővér üzenete nekünk:)

A Luna, amit Tomtól
kaptam, hogy a tábor
alatt ezen gyakoroljak <3

Takarítás után következett az ebédszünet, aztán folytatódott a munka a

mosodában. Minden napra be volt ütemezve, hogy kinek a szennyesét mossuk (counselors/support staff/activity leaders + legalább 2-3 bunk). Azt tudni kell, hogy a mosodai munka nem izgalmas, de cserébe monoton: ruhát be a mosógépbe, majd be a szárítóba, és végül hajtogatás (amit mindenki különösen nagyra értékelt). Ha egy kisebb csoportban dolgoztam volna (ahogy ez a legtöbb táborban lenni szokott), akkor nem lett volna olyan egysíkú; de mivel ketten voltunk beosztva erre a feladatra, és mivel a munkatársammal nem ápoltam túl közeli viszonyt több okból kifolyólag, így rendszerint hol egyikünk, hol másikunk
dolgozott egyedül a laundry-ban. Természetesen sosem unatkoztam itt sem: a nyugisabb napokon volt időm kicsit olvasni, rajzolni, gitározni; a mozgalmasabb napokon azt értem, mikor párosával jöttek az "emergency package"-ek (tehát a testnedvekkel átitatott ruhadarabok), mikor véletlenül az egyik táborozó iPodját, vagy a holland csávó útlevelét mostam ki a ruhákkal együtt...[NOTE: check pockets.]

Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy housekeeper-nek vettek fel (ahhoz képest, hogy a konyhát jelöltem meg első helyen), mert nagyon rugalmas volt az időbeosztásunk: igaz, volt, amikor éjfélkor fejeztem be a mosást, de cserébe minden délután el tudtam menni úszni a gyerekekkel vagy beugrottam az Arts&Crafts-be, és álomfogót készítettünk az egyik kis csoporttal. Aztán zombiként őriztük a vizesballonokat, majd menekültünk a gyerekek elől, mert kiderült, hogy a tiszta víz árt a zombik szépségének és azonnali elhalálozás a mellékhatása... szerencsére a Halloween esten visszavághattunk...(*MUHHAHHA*) Máskor a leggyomorforgatóbb koktél (mocktail) megalkotásán fáradoztunk, ami szardíniából, uborkaléből, mazsolából, mogyoróvajból és egyéb összeillő finomságból állt, s amit később négy bátor és erős gyomrú önkéntesnek kellett meginnia.

Dream catchers (photo by Ophelie)

Casino night, ha már Vegas messze volt
(photo by Ophelie)

A gyerekek 9 körül már az esti rutint végezték, 10-kor már ágyban voltak. Addig mi is visszavonultunk: akkor tudtuk megbeszélni kivel mi történt a nap folyamán, lemostuk a testfestéket/egyéb napi szennyeződéseket, aztán mentünk a staff lounge-ba megnézni egy filmet, megírni egy rövid email-t a családnak/barátoknak arról, hogy élünk és virulunk, vagy az ebédlőben társasoztunk. Counselor-ök és lifeguard-ok közül sokaknak kellett ügyelnie este, így ők már 11-kor lefeküdtek; ám akik ébren maradtak, azokkal rengeteget tudtunk beszélgetni, és ekkor ismertük meg egymást igazán, ami napközben nehéz, mert mindenki a saját kötelességével van elfoglalva. Általában takarodókor mentem aludni, zseblámpa mindig volt nálam, mert korom sötét volt az erdőben, és mire hazaértem, már mindenki aludt a házban; így a kis fénycsóvával valahogy megtaláltam az ágyamat, és már aludtam is.

Volt egy elefánk is!

Szóval így nézett ki egy tipikus napom. Most térjünk vissza a fő kérdéshez: hogy lehet bírni a sok munkát és a plusz elfoglaltságokat mindemellet? Egyfajta válasszal mégis tudok szolgálni. Mint már említettem, kétféle látásmód létezik: végig lehet panaszkodni a nyarat mindenféle triviális apróság és sérelem miatt, nyafogni, hogy ragadunk az izzadságtól, bogár lakik a szoba sarkában, és hogy fáradtak vagyunk (ezáltal csakis magunkra fókuszálva, másokat ignorálva)... VAGY teszem azt,
hálásak vagyunk, hogy a mázlista 1000 közé tartozhatunk, akiknek ez a lehetőség megadatott, észrevesszük és megéljük minden egyes nap piciny örömeit: az erdő csípős, üde hajnali levegőjét, a tó nyugalmát, a jól elvégzett munkáért kapott dicséretet, a gyerekek kacaját,  az új barátok ölelését, és az új szobatárs társaságát Edgar, a pók személyében.

Nekem olyan sok energiát nyújtott pusztán az ottlét is, hogy az számomra is felfoghatatlan. Egyfolytában csináltam valamit: a munka után segédkeztem, ahol lehetett (konyhában, gyerekek játékának előkészítésében), mellette karikatúrákat rajzoltam a staff tagokról, secret buddy-mnak készítettem ajándékot (erről is mesélek később) stb. stb. Szívemet-lelkemet beletettem bármibe, amit csináltam, és ennek minden pillanatát élveztem. Természetesen mindnyájunknak voltak kellemetlen napjai, de míg egyeseknek félig üres volt a poharuk, sokunknak ugyanaz a pohár félig tele volt. Szerintem ennyi a kulcs.

Splaaash! (photo by M.Dyer)

Legközelebb a tábori ételekből kaphattok egy kis kóstolót!;)